Dancs-Karcagi Mónika

Hogyan kezdődött a te történeted ebben a szakmában? Mit érdemes tudnunk rólad és arról, amit most csinálsz?

Az én történetem négy évvel ezelőtt kezdődött, amikor második gyermekem születése után visszatértem dolgozni. Bár hálás voltam a lehetőségért, egy idő után azt éreztem: nem vagyok szabad. Egy dobozban ültem, ahol nem tudtam kibontakozni. Ekkor nyitottam egy új irányba: a virtuális asszisztencia felé, ahol először kezdtem el újra használni a kreativitásomat. Az igazi fordulópont azonban akkor jött, amikor ráébredtem, hogy a valódi hivatásom az emberek segítése. Azoké, akik elakadtak, akik lelki támaszra vágynak, akik szeretnének újra hinni magukban, megtalálni a belső békéjüket és önszeretetüket. Ez nem csupán munka számomra – ez a szívem választása, az utam, a hivatásom. És boldoggá tesz, hogy ehhez eszköz lehetek mások életében.

Mi volt a legnehezebb az indulásnál, és hogyan küzdötted le?

Kezdetben ott volt bennem a félelem: "Elég jó leszek? Lesz-e megbízásom? Lesz bevételem?" Ma már tudom, hogy ezek az aggodalmak teljesen alaptalanok voltak. Hatalmas hálával gondolok vissza arra, hogy a férjem végig bátorított, hitt bennem, és igazi támaszként állt mellettem.

Volt olyan pont, amikor elbizonytalanodtál? Mi segített megerősödni?

Nem volt, alapvetően határozott típus vagyok. Ha valamit elkezdek, abba szívvel-lélekkel beleállok. Hiszem, hogy ez mindig meghozza a gyümölcsét.

Mi az a része a munkádnak, amit leginkább a sajátodnak érzel?

Imádok az emberekkel kommunikálni, kapcsolódni. Nagyon szeretem, hogy megismerhetek új embereket, más nézőpontokat, mert mindig kapok valami új nézőpontot, ami elgondolkoztat. Sokszor egy-egy nézőponttól – ami különbözik az enyémtől – kapom meg a választ a saját életem történéseire. Ezek gyakran tükröt tartanak, és segítenek nekem is tisztábban látni. A kapcsolódásban ott van a varázslat.

Milyen ügyféltípusokat vonz leginkább a szolgáltatásod?

Azokat, akik épp valahol elakadtak az életükben. Akik úgy érzik, hiányzik valami – legyen az szeretet, önbizalom, belső egyensúly. A ThetaHealing és coaching során segítek nekik oldani a hozott mintákat, megérteni a belső folyamataikat, hogy egy teljesebb, boldogabb élet felé indulhassanak el.

Honnan jön a belső motivációd, amikor külső elismerés épp nincs?

Onnan, hogy érzem: jó helyen vagyok. Az önismereti utam során rengeteget fejlődtem, kiegyensúlyozottabb lettem, a kapcsolatunk a férjemmel soha nem volt ilyen mély és harmonikus. Egyre több a külső visszajelzés is, olyan emberektől, akik nem ismernek, nem tudják, hogy mivel foglalkozom, de egytől egyik állítják, hogy a kisugárzásom keltette fel a figyelmüket, egyszerűen magam köré vonzottam őket. Nemrég műtötték a férjem és a klinikán, - amig vártam rá – egy hölgy lépett mellém, és elmondta, hogy reggel óta figyel minket és látja, hogy a férjem milyen boldog mellettem, hogy mennyire egyek vagyunk. Ez a harmónia belülről fakad – abból, hogy megengedem magamnak, hogy nő legyek, jelen legyek, és ne csak a szerepeimben létezzem.

Mi az, amit jó lett volna előbb tudnod, amikor belevágtál?

Talán azt, hogy az időm értékes, és hogy nem kell mindenkinek megfelelni. Kezdetben túl jó szívű voltam, és sajnos volt, hogy visszaéltek ezzel. Mindezek mellett én minden felmerült problémát tanulópénznek éltem meg, ezek formáltak olyanná, amilyen lettem/vagyok.

Melyik volt az a pillanat, amikor igazán különlegesnek érezted, amit csinálsz?

Most érzem ezt. Különleges, mert egyedi. Sok Theta Healer és coach van a piacon, de mindegyikünk más. Én boldogan, szeretettel, odaadással végzem a tevékenységem. Amikor látom az örömkönnyeket, amikor valaki felszabadulva, békésebben távozik tőlem, az leírhatatlan érzés. De még egy spontán boltban történő beszélgetés után is, ha valaki azt mondja: "Annyira feltöltöttél, hogy ez most egy hétre is elég lesz", tudom, hogy jó úton járok. A legszebb ebben, hogy minden apró gesztusom, minden kimondott szó segíthet valakinek.

Milyen ponton kezdtek el keresni a VA ügyfelek személyes problémákkal?

Nem kifejezetten a VA ügyfelek, inkább a kapcsolatok, amik a VA-ság alatt alakultak ki. Az emberek megéreztek valamit bennem – talán azt, hogy őszintén és szívből vagyok jelen.

Hogyan építed össze a VA és coaching szolgáltatásokat?

Őszintén szólva már nem is építem össze őket. A virtuális asszisztencia egyre inkább háttérbe szorul. A ThetaHealing és a coaching az, ami igazán én vagyok. Ebben érzem magam teljesnek. És tudom: ha én jól vagyok, akkor a családom is jól van – a férjem, a gyermekeim, és a tágabb környezetem is.

Mi az, amit anyaként különösen fontosnak tartasz a vállalkozásodban?

Azt, hogy jelen legyek az anyaságban is. Fontos számomra, hogy délután, kora este már ne a munkáról szóljon az idő, hanem a gyerekeimről, a családi pillanatokról. Mert az igazi egyensúly ott kezdődik, ahol a szeretet szabadon áramlik – és ezt csak úgy tudom megadni nekik, ha valóban ott vagyok velük, testben-lélekben.

Hogyan hatott rád emberileg az, hogy egyre többen fordulnak hozzád lelki kérdésekkel is?

Én nagyon boldog vagyok tőle. Méginkább elfogadtam magam. A férjem is évek óta mondja és egy kedves barát is, hogy nekem emberekkel kellene foglalkoznom. Gyakran úgy érezték, már szinte pszichológus vagyok otthon. Sokan jöttek hozzám, akár csak beszélgetni, megkönnyebbülni. Ma már tudom, hogy azért találnak meg, mert nem azt mondom, amit hallani szeretnének – hanem amit tényleg hallaniuk kell. Szeretettel, de őszintén.

Hol lehet veled kapcsolatba lépni vagy többet megtudni rólad?

Egyelőre e-mailben – ujenedneked@gmail.com – vagy facebookon érnek el az emberek. A weboldalam készülőben van – és mint minden igazán jó dologhoz, ehhez is idő kell. Szeretném, ha igazán önazonos lenne, ezért türelemmel, szívvel-lélekkel formálom.