Kiss Eszter – Virtuális Asszisztens

Honnan jött az ötlet, hogy ezt az új hivatást válaszd, és mi jellemző most a munkádra?

A döntés mögött leginkább a családi helyzetem állt. Négygyermekes anyaként számomra egyszerűen nem volt reális egy 8 órás klasszikus, bejárós állás. Szükségem volt egy olyan megoldásra, amit rugalmasan, otthonról tudok végezni. Ekkor találtam rá a virtuális asszisztencia világára. Azonnal megfogott, ez egy olyan terület, ahol a precizitás, a rendszerezés, a megbízhatóság igazán érték. Ma már kialakult ügyfélkörrel dolgozom, főként hosszútávú együttműködésekben. A munkámra az jellemző, hogy háttérben vagyok, de stabil pontként támogatom az ügyfeleimet- határidőkkel, átláthatósággal, minden részletre figyelve.

Mit tartottál a legnagyobb próbatételnek a kezdetekkor?

Két dolgot is mondanék. Egyrészt azt, hogy teljesen nulláról indultam – sem vállalkozói tapasztalatom, sem szakmai előképzettségem nem volt ebben a világban. Másrészt pedig az önbizalomhiányt. El kellett hinnem, hogy képes vagyok felépíteni valamit a semmiből, és hogy a korábbi tapasztalataim értékesek – még ha elsőre nem is egyértelműen illeszkednek az új hivatásba. 

Melyik feladatban vagy folyamatban tudsz leginkább kiteljesedni?

Imádom a monoton, rendszerezős feladatokat. Adatrögzítés, táblázatok kezelése, nyomtatványok kitöltése – ezekben érzem magam igazán elememben. Akkor vagyok boldog, ha rend van, és ha a munkám segít másokat is rendszerezettebbé válni.

Vannak visszatérő feladattípusok, amiket kifejezetten szeretsz?

Igen, a klasszikus adminisztrációs feladatok a kedvenceim. Emellett nagyon szeretek visszatérő havi rutinfeladatokat végezni – például számlák rögzítése, kimutatások készítése, naptárkezelés –, mert ezek strukturáltan illeszkednek a napjaimba, és kiszámíthatóságot adnak. Még nagy kedvencem a pályázatírás lett - ebbe a VA létem alatt tanultam bele, és nagyon szeretem.

Mit hoztál magaddal a katonai pályáról, amit ma is tudsz hasznosítani VA-ként?

A fegyelmet, a pontosságot, a terhelhetőséget és a monotonitástűrést. Megszoktam, hogy amit elvállalok, azt határidőre, precízen és önállóan elvégzem. A katonai múltam miatt nem esek kétségbe a szabályok vagy rendszerek láttán – sőt, kifejezetten biztonságot adnak. Ezek most mind értékes képességek a vállalkozásomban.

Hogyan tudod összeegyeztetni a 4 gyerekes anyaságot a vállalkozással?

Nem mindig könnyű, de megtanultam rendszerben gondolkodni. Korán kelek, napközben pedig próbálom a munkát jól strukturálni a gyerekek napirendje (óvoda, iskola, jégkorongedzések, meccsek, néptánc fellépések..) köré. Sokat segít, hogy otthonról dolgozom, így mindig kéznél vagyok, de szükség volt arra is, hogy megtanuljam magamnak is kijelölni a "munkaidőt".  

Milyen volt lelkileg kilépni a katonai pályáról egy teljesen új életbe?

Nagyon ambivalens érzés volt. Kicsit nehéz volt elengedni egy olyan hivatást, amit sokáig meghatározónak éreztem. Másrészt óriási szabadságérzetet is adott. Hosszú ideig úgy éreztem, hogy a szabályok rabja vagyok – most viszont én szabom a kereteket, és ez elképesztően felszabadító volt, még ha kezdetben félelmetes is.

Kihívás volt számodra, hogy a megszokott hierarchia helyett minden döntést te hozol meg? Milyen hatással volt a személyes életedre, hogy 13 év után lettél a saját parancsnokod?

Igen, hatalmas kihívás volt. A katonai pályán mindig volt felettesem, világos szabályok, döntési hierarchia. Itt viszont minden rajtam múlt: mit vállalok el, mennyiért, hogyan dolgozom. Eleinte megbénított a szabadság, de idővel megtanultam, hogyan legyek saját magam vezetője. A személyes életemben is megerősített: jobban kiállok magamért, jobban érzem a határaimat, és elkezdtem újra hinni magamban. 

Mit gondol a környezeted, családod arról, amit csinálsz? Milyen reakciókat kaptál a váltáskor?

A legszűkebb környezetem nagyon büszke rám, bár eleinte nem mindenki értette, hogy mit is csinálok pontosan. Amikor jöttek az első sikerek, ügyfelek, majd a pénzügyi stabilitás, akkor lett igazán kézzelfogható mások számára is, hogy ez nem csak egy "otthoni kis próbálkozás", hanem egy komoly, működő vállalkozás. 

Melyik az a pillanat az új munkádban, amikor igazán büszke voltál magadra?

Amikor először elértem a havi célbevételt, amit korábban elérhetetlennek hittem – ráadásul mindezt úgy, hogy nem kellett naponta ingáznom, és közben ott lehettem a gyerekeim mellett. Az a pillanat volt az, amikor először igazán kimondtam: "Ez most már tényleg az enyém. Megcsináltam."

Mi kapcsol ki vagy tölt fel, ha lemerülsz?

Egy csendes reggel, amikor mindenki alszik, és végre hallom a saját gondolataimat. :D
Komolyra fordítva: Többféle dolog is feltölt, attól függően, épp mire van szükségem. A festés, színezés számomra igazi meditáció - teljesen ki tud kapcsolni, segít lelassulni. A futás is újra fontos része az életemnek: régebben félmaratonokat futottam, és bakancslistás célom a maraton teljesítése. Fizikailag és mentálisan is rengeteget ad. Emellett a legnagyobb öröm az, amikor a gyerekeimmel együtt tudok játszani, nevetni úgy, hogy közben nem kell rohanni sehová.

A szolgáltatásaid közül melyik a kedvenced és melyikre van a legnagyobb kereslet?

A klasszikus adminisztráció és adatrögzítés, és a pályázatírás a kedvencem – ezekbe tudok teljesen belemerülni. A legnagyobb kereslet viszont a naptárkezelésre, kapcsolattartásra és dokumentumkezelésre van – ezek rengeteg időt levesznek az ügyfelek válláról, így szívesen kiszervezik. 

Egy kezdő virtuális asszisztensnek mire hívnád fel leginkább a figyelmét az elindulás előtt?

Arra, hogy nem kell mindent tudni az elején. Fontos, hogy legyen benne tanulási vágy, rugalmasság és alázat. Az ügyfelek nem tökéletes asszisztenst keresnek, hanem megbízható embert, akire lehet számítani. Az őszinte kommunikáció és a vállalható határidők többet érnek, mint bármilyen tanúsítvány.